A magyar balliberális szubkultúra az elmúlt hetekben – szokása szerint – ismét külső, idegen erők és hatalmak segítségével próbálja „korrigálni” a demokratikus választásokon elszenvedett katasztrofális vereséget. Ez van. A magyar baloldal ilyen volt, van és lesz. Mivel így van szocializálva.
Ne feledjük, honnan jön a mai magyar baloldal! Nem ám valami európai értelemben vett szociáldemokrata előzményekkel, szellemi elődökkel, családi indíttatással rendelkező csipetcsapatról van szó. Nem. A mai magyar baloldal a hazánkat megszálló, kirabló és elnyomó Szovjetuniót kiszolgáló, vezető kollaboránsokból, gyerekeiből, klienseikből és ezek kapcsolatrendszeréből áll. Még az ún. (bal)liberálisok „krémje” is javarészt a Kádárék által ’56 után háttérbe szorított keményvonalas rákosista és sztálinista családok sarjai. Tehát ez a baloldal ab start nem valami európai szocdem, vagy liberális értékeket valló, szellemi környezetben szocializálódott és „cserepedett” fel, hanem éppen ellenkezőleg, keményvonalas, gátlástalan kommunista apukák, anyukák és hasonló családi barátok, mentorok nevelték őket. Na vajon mire? Hadd éljek a gyanúperrel, hogy nem pont az európai liberális értékeket és életfilozófiát szívták magukba az anyatejjel.
Sokkal inkább azt a hagyományos, magyar baloldali felfogást, hogy Magyarországon baloldali hatalmat csakis külső erők segítségével lehet stabilizálni, mivel – ahogy Rákosi elvtárs panaszolta a szovjet elvtársaknak – az itt élő 10 millió fasisztával szörnyű nehéz kommunizmust építeni.
És ez a baloldali, balliberális koncepció azóta se nagyon változott. A magyar baloldal azóta is úgy fasisztázza, nácizza, antiszemitázza, rasszistázza Magyarországot és lakóit, mintha fizetnének érte. (Persze fizenek is érte.) A fentiek ismeretében az is mindjárt érthetővé válik, hogy a baloldal miért becsmérli provinciálisnak, lábszagúnak, mucsainak, balkáninak stb. a magyar kultúra nem kozmopolita irányultságú részét, miért gondolja, hogy jófej és européer dolog a külföld egyébként teljesen röhejes majmolása (pl. budapesti Love Parade), és miért gondolja, hogy a külföldről érkező vélemény valamiféle megkérdőjelezhetetlen ultima ratio a közéleti vitákban.
A magyar baloldal azért gondolja ezeket, mert már szovjet zsoldban is így gondolta és így élt, így cselekedett. Mint mondtam: így szocializálódott. Mire összedőlt a Szovjetunió, a hatalmi űrbe benyomakodó globális tőke egy tökéletesen idomított, rutinosan kollaboráló (na jó, nevezzük nevén a gyereket: hazaáruló) hálózatot talált, amely a számonkérés elmaradása és a fennmaradás érdekében készségesen hajlította át a gerincét az ellenkező irányba. Így lett egy csapásra internacionalistából multinacionalista, ami persze csak azért mehetett ennyire könnyen, mivel az ideológia korábban is csak a karrier- és hatalomvágyat takargató maskara volt, nem pedig a személyiség, a személyes világkép, életfelfogás és hitvallás valódi, integráns része.
Hát így jártunk. Míg Kelet-Közép-Európa összes országában hazafias a baloldal, egyedül nekünk magyaroknak jutott olyan baloldal, ami a legvisszataszítóbb stréber ügynök módjára akar megfelelni az éppen aktuális tartótisztjének – jelenleg a globális tőkének. És ez az identitászavaros baloldal a maga megfelelési kényszerében tényleg minden szívfájdalom nélkül ront rá erre a „büdös, kis ronda” nemzetre. Amikor csak teheti.
