Mióta az Egyesült Államok - sajnálatosan hallgatva a külpolitikai apparátusát végképp elfoglaló érdekcsoportra - nekiállt lényegében suttogó propaganda eszközökkel megrendíteni a magyar kormányt és destabilizálni Magyarországot, a választásokon ismételten katasztrofálisan leszerepelt balliberális oldal önmagát „értelmiséginek” nevező hátországa és sajtója (a volt SZDSZ-holdudvar) teljesen leplezetlenül követeli, hogy az Egyesült Államok buktassa már meg végre Magyarország törvényesen megválasztott kormányát.
Dühük, gyűlöletük már olyan mértékű, hogy immár önmagukról teljesen megfeledkezve szólítják fel a Egyesült Államokat a magyar választók akaratát felülíró beavatkozásra.
S miközben a legnagyobb természetességgel, nyíltan követelik az Egyesült Államoktól, egy külső, idegen hatalomtól, hogy semmisítse meg a magyarországi választások eredményét, ezzel párhuzamosan kb. 15 másodpercenként nevezik önmagukat „demokratának”, „demokratikus ellenzéknek”.
Pedig az elsőként említett tevékenységük kizárja a másodikként említett önmeghatározást.
Egy demokrata kizárólag a választóktól várhatja a status quo változását.
Ehhez képest az önmagát „értelmiséginek” nevező balliberális hátország és sajtó a választást eldöntő választói tömegről két dolgot vél tudni:
1. Akik 2014-ben újra felhatalmazást adtak a Fidesz-KDNP kormánynak, azok vagy lefizetett gazemberek vagy elmebetegek. A szavazóurnákhoz járulók többségét olyan válogatott, gyűlölködő jelzőkkel minősítik, mint például Rákosi tette a magyarsággal, amikor arra panaszkodott Moszkvában, hogy 10 millió fasiszta magyarral milyen nehéz népi demokráciát építeni. Szemlátomást ezekben a körökben azóta sem változott a felfogás: ha a nép nem rokonszenvezik velük, azért a nép a hibás. Az ilyen népet legjobb lenne leváltani, de ha ez esetleg nem oldható meg elég gyorsan, akkor az ilyen néptől el kell venni az önrendelkezés jogát és olyan kezekbe kell helyezni, akik méltóak és alkalmasak a jog gyakorlására. Például a felvilágosult, modern, haladó, rendkívül művelt és tájékozott ex-SZDSZ-es, liberális értelmiségre, ami majd felügyeli, hogy az egyrészt infantilis, másrészt pedig fasisztoid magyar nép ne kövessen el ismét ilyen hibákat.
2. Érdekes új elem a demokrácia világtörténetében, hogy a magyar balliberális „értelmiség” a szavazástól távol maradókra úgy tekint, mint akik a nem-szavazással tulajdonképpen rájuk szavaztak, s ennek megfelelően azt vélik kideríteni, hogy a jelenleg regnáló kormányt egy szűk, gazemberekből álló és/vagy elmebeteg kisebbség szavazata emelte a hatalomba, ők pedig, a nem-szavazókkal kiegészülve az az elsöprő többség, akik kormányváltást akarnak.
Nem tudok egyetlen fejlett demokráciáról sem, ahol a nem-szavazókat bármelyik politikai erő így, David Copperfield minden gondolatolvasói képességét messze felülmúlva merné a saját táborához sorolni, s így merné nyíltan megkérdőjelezni egy demokratikus választás eredményét. Nem véletlen, hogy nem tudok ilyenről, ilyen brutálisan antidemokratikus okfejtéssel csakis Magyarországon, és csakis a volt SZDSZ-hátország merészel előállni.
Mindenezek tükrében különösen disszonáns, hogy ezek az emberek merik "demokratának" nevezni magukat:
- akik (ismét) egy idegen hatalmat akarnak segítségül hívni, hogy a szavazók többszöri, egyértelmű vélemény-nyilvánítása ellenére is visszakerülhessenek a hatalomba.
- akik leplezetlen gyűlölettel, valami egészen penetráns gyalázkodással illetik a nem rájuk szavazó választópolgárok milliós tömegét.
- akik jogot vindikálnak maguknak, hogy kisajátítsák a nem-szavazó emberek akaratnyilvánítási jogát és megmondják helyettük hogy tulajdonképpen mit akarnak.
Isten óvja Magyarországot ennek a körnek a demokrácia-felfogásától.
Ezt már ismeri a világ és ismeri Magyarország is.
Ennek a neve nem demokrácia, hanem jakobinus diktatúra.
