Nem lehet nem észrevenni, hogy az utóbbi hónapokban az ország elhagyása a balliberális médiumok és blogok egyik kedvenc témájává vált. (Például itt van ez a förtelem, csak erős gyomrúaknak.) Itt minden rossz. Itt nem lehet se élni, se érvényesülni. Bezzeg Nyugat-Európában. Vagy a tengeren túl. Vagy – nagyjából – bárhol máshol. Bárhol máshol mindig minden sokkal jobb. Azonnal nagyon jól keres az ember, könnyen szerez lakást, stabil egzisztenciát, ráadásul világot is lát. Mi kell még?
Sorozatban jelennek meg az ország elhagyását népszerűsítő interjúk, publicisztikák, riportok, közvélemény kutatások és persze a "mesés" külföldi siker- és karriersztorik amelyek – sajnos – elsősorban a fiatalokat célozzák. Persze bárkinek jogában áll úgy gondolni, hogy az országot el kell hagyni, mégsem lehet elmenni szó nélkül amellett, hogy ezt az emigrálási ötletet milyen összehangoltan és egyöntetűen sulykolja a balliberális média és blogszféra.
Főleg, hogy ezeknek az írásoknak a szerzői egyáltalán nem emigrálnak. Csak népszerűsítik az emigráció gondolatát. Előbb csak tetszetőssé, vonzóvá teszik, aztán pedig kényszernek állítják be. Vajon miért? Vajon miért lenne jó a balliberális csoportoknak, ha fiatalok hallgatnának rájuk, elfogadnák, hogy Magyarországon nem lehet élni és valóban tömegesen és véglegesen távoznának az országból? (Megjegyzés: Szerencsére a fiatalok elsöprő többsége nem akar távozni, főleg végleg távozni az országból, hiába gyártanak legalább heti egy ilyen, tendenciózus kérdésfeltevéssel meghamisított közvélemény kutatási eredményt a megfelelő balliberális kutatócégek.)
De mi lenne, ha mégis? Gondoljuk végig. A fiatalok tömeges távozása gazdasági és demográfiai katasztrófát okozna. Eltűnne a munkaerőpiaci utánpótlás, a humán termelőerő. Magyarország versenyképessége igen gyorsan tönkremenne. A munkaerőpiaci katasztrófa természetesen társadalombiztosítási- és nyugdíjkatasztrófát is eredményezne – hiszen eltűnne az társadalmat működtető és fenntartó adófizetői réteg utánpótlása is. És persze eltűnnének a gyerekek is, akiket a fiatalok hoznak a világra, így a fiatalok távozása az így is aggasztó népességfogyást is végleges, visszafordíthatatlan pályára állítaná.
Ha sikerülne a balliberális médiának rávenni a jelenlegi 18-30 éveseket, hogy távozzanak az országból, azzal egy teljes nemzedék méretű, befoltozhatatlan lyukat vágnának a magyar nemzet korfájába, és ezzel – jó eséllyel – néhány évtizeden belül lényegében meg is semmisítenék a magyar államot. Nem kell agysebésznek lenni, hogy ezt végiggondolja és lássa az ember.
Természetesen fel kell tenni a kérdést, hogy valóban annyira élhetetlen ez az ország? Nem jönnék azzal, hogy 1945-ben, vagy 1957-ben milyen lehetett fiatalnak lenni, mennyire tűnt élhetőnek a szétrombolt vagy az eltaposott Magyarország. A fiatalok elsöprő többsége mégis itt maradt, hogy megteremtse magának az élhetőbb világot.
Ám a XXI. században mások az igények. De így is kérdéses, hogy akár a XXI. század igényszintjéhez képest is annyira élhetetlen lenne ez az ország? Elég jól ismerjük mi ezt a XXI. századot és Európát vagy csak annyit tudunk róla, amennyit az emigrációt reklámozó média elmond?
Most akkor komoly, hogy Magyarország annyira, de annyira pocsék hely, hogy mindenki költözzön el Nagy-Britanniába meg Franciaországba, mert ott jobban lehet keresni? Mindenki hagyjon itt csapot-papot, szülőt, barátot, ismerős nyelvet, környezetet, kultúrát és hátteret csak hogy több hamburgerre teljen a fizuból? És persze kicsit sem lesznek ezek a kivándorló tömegek másodosztályú lakosok (magyarul: jöttmentek), hanem néhány hónap alatt klasszul beilleszkednek és rögtön megbecsült tagjai lesznek a német vagy holland vagy norvég társadalomnak. Ugye?
Biztos lesznek, akikkel ez fog történni. Igaz, ehhez nem árt, ha az adott emigránsnak van valamilyen kiemelkedő képessége vagy speciális, nagy értékű szaktudása. Akkor valóban meg lesz becsülve. Egyébként meg nem. Egyébként élete végéig jöttment bevándorló marad, aki kezetcsókolhat a befogadó országnak és őshonos lakóinak, hogy ott takaríthat utánuk. Erről az apróságról valahogy nem tájékoztat a balliberális média emigrációs reklámszövege.
Nem vitás, hogy Magyarországon nem könnyű fiatalnak lenni. Aggasztó a fiatalok munkanélkülisége és aggasztóak a pályakezdő bérek is. Kemény dolog elkezdeni az önálló életet. Mindennél viszont csak az a cinizmus az aggasztóbb, ahogy a balliberális média - egyébként a klasszikus felforgató, demoralizáló technikát alkalmazva - „rásegít” a nehézségekre és megpróbálja demográfiai katasztrófába hajszolni az országot.
Egyfelől azzal tüzeli a fiatalokat, hogy irreális vágyakat, jövedelmi, egzisztenciális és anyagi elképzeléseket állít be jogosnak, természetesnek és azonnal teljesíthetőnek. Ezzel máris folyamatos elégedetlenségre kódolja pályakezdőket. Másfelől meg távozásra noszogatja a bekódolt elégedetlenségtől már megfelelő mértékben frusztrált fiatalokat. És persze vannak, akik jól reagálnak az „Itt minden szar, innen el kell húzni!” végtelenül korlátolt üzenetre. Sokuknak keserves az ébredés, amikor kiderül, hogy a diplomájuk semmit sem ér és legfeljebb felszolgálóként, vagy adatrögzítőként számítanak rájuk valami dél-angliai városkában. Persze lehet, hogy még így is többet keresnek (és persze többet is fizetnek), mint itthon, de hogy sem szakmai gyakorlatot, sem értelmes egzisztenciát nem építenek, az is biztos. Anélkül meg elég pocsék lesz az emigráció egyenlege: mindent, de mindent feladtak kicsivel több pénzért és azért a végül hamis illúzióért, hogy ugyanolyan megbecsültek lesznek, mint egy kinti diplomás, aztán csak annyira lesznek megbecsültek, mint egy bevándorló taxisofőr. Hát ezért megéri bedőlni.
Magyarország viszont elveszti a jövőjét.
Ez most az egyik fő balliberális csapásirány.
A fiatalok szétszórása és ezzel a terület középtávú kiürítése.
Ezt azért nem kellene annyiban hagyni.
Frissítés!
A poszt megjelenése óta egy nagyon korrekt és jól adatolt cikk jelent meg az index.hu-n egy külsős szerzőtől a valós kivándorlási helyzetről:
