Érdekes megfigyelni a magyar kormány és az ex-SZDSZ-es médiahadak (és kapcsolt külföldi részeik) között zajló csörtét. A kommunikációs szempontból teljesen impotens kormányzat úgy áll a ún. balliberális szubkultúra egyre alpáribb, egyre hisztérikusabb támadásainak a kereszttüzében, mint az a szerencsétlen lúzer, aki bekajálta, hogy az a legény, aki állja. Pedig nem. Tájékoztatnám a magyar kormányt, hogy nem az a legény aki állja, hanem az, aki képes megvédeni önmagát, az álláspontját és persze azokat, akiket képvisel.
Mert hát például lehet az úgy, hogy valakinek nem tetszik a magyar médiatörvény. (Például nekem se tetszik benne minden – igaz én legalább elolvastam szemben azzal az ötven-hatvanezer nagyon-nagyon értelmiségivel, aki egymilliónak szeretné látni magát a Facebookon.)
Tehát honnan veszi magának a jogot, felhatalmazást, bátorságot bárki, hogy ronda kis bűzölgő országnak nevezze Magyarországot, mert haragszik a Zorbán-kormányra? Ilyen penetránsnak lenni, egy egész országot, egy egész népet mocskolni valamiféle nemzetközi balliberális alapjog lenne? Mert hogy mindenki más esetében népcsoport elleni gyűletkeltés a becsületes neve az ilyennek.
No és ne feledjük, aki ilyen hulladék szöveget ír, azt mindenképpen Cohen-nek kell hogy hívják (esetleg Schiffnek vagy Cohn-Benditnek). Mert hát nehogy már ne legyen kiprovokálva valami kis zsidózási booster-bónusz, ami úgy kell a balliberális szubkultúrának minden vitában, mint egy falat pászka. Attól lehet csak igazán klasszul, hatékonyan rettegni meg undorodni nemzetközileg. (Egyébként meg jó reggelt Bayer Zsolt!)
Persze akinek van mondjuk 20 év tapasztalata a magát haladónak és európainak valló/vélő balliberális szubkultúra megnyilvánulásaiból, az nem csodálkozik. A humánértelmiségnek ez az különös, identitászavaros vadhajtása valamiért azt hiszi, hogy nagyon közönségesnek lenni rendkívül trendi és haladó és persze európai. Ha pedig valamiért föl van háborodva korunk balliberálisa, akkor meg végképp helyénvaló a penetráns altesti, a különböző testnedvek kreatív koktéljaiban tocsogó érvkészlet.
Tehát mielőtt nagyon belemelegedne a társaság a szólásszabadság-harcba, szereném jelezni, (ha valaki elfelejtette volna), hogy ez a balliberális csapat pontosan ugyanaz, amelyik a versenyt vihogott azon, hogy egy bizonyos Révész Máriusz nevű, vasággyal együtt 60 kg súlyú parlamenti képviselőt eszméletlenre vertek azonosító szám nélküli rendőrök egy Fidesz ünnepi nagygyűlésen és egy bizonyos Kuncze Gábor nevű balliberális politikai csúcsvezető “Mártíriusznak” csúfolta a szétütött fejű Révészt, aki “Miért ment oda!”. Nagyon véleményszabadságos álláspont, ugye?
Szóval aki esetleg elfelejtette volna, ezzel a balliberális csapattal árul egy gyékényen, ha beszáll szabadságharcosdit játszani olyan őskommunista mellé, mint egy Andrassew Iván, vagy egy Biszku Bélát védő Mihancsik Zsófia, és még sokáig lehetne folytatni a állampárt kebelén szocializálódott ma pedig “liberálisként” tetszelgő figurák sorát. Szerencsére ebből nincs egymillió Magyarországon, legfeljebb 200-250 ezer.
Tehát akkor sajtószabadság? Ne röhögtessünk, kérem. Értékekhez, különösen európai értékekhez ennek a országrombolási kísérletnek semmi köze, tekintve, hogy ezeket az értékeket semmilyen formában nem képviseli vagy védi a baliberális szubkultúra, amikor hatalmon van.
Érdek – az igen! A véleményhatalomban birtokolt pozíciók, előjogok és hitbizományok megőrzése. 20 év hírlapírói, dezinformációs és gyűlöletkeltő rutinjainak a fenntartása. Ahogy eddig is, továbbra is érdemi felelősség nélkül. Ennyiről van szó, és semmi másról.
Ha valaki ezeket az érdekeket akarja szolgálni, hát hajrá. De felejtse el egyszer és mindenkorra, hogy valamiféle értékek védelmének állítja be ezt a most már az egész országot és lakóit külföldön mocskoló balliberális hisztériát.