8 hónap, 4 brutális kommunikációs hiba, ez az új Orbán-kormány mérlege, már ami a kormányzati kommunikációt illeti. Sorrendben: államcsőd- és csontváz-botrány, Alkotmánybíróság-botrány, magánnyugdíjpénztár-botrány végül a legfrissebb és egyben legdurvább, a médiatörvény-botrány. Néhány hete egy poszthoz azt kommenteltem, hogy a kommunikáció gyurcsányi túlbecsülésénél csak egy nagyobb tévedés van: a kommunikáció teljes lebecsülése.” A ballberális agit.prop. gépezet már kétszer nyírta ki Magyarországon a patrióta kormányt. Ideje lenne tanulni az esetekből!

Ugyan egy egész kormányzati kommunikációs államtitkárságot fizetünk, de ennek jóformán semmi látszata nincs. A kormányzati kommunikációs államtitkárság szemlátomást annyit fog fel a feladatából, hogy jó sok kormányszóvivői tájékoztatót kell tartani, mer’ az mutassa, hogy ők igenis vannak és csinálnak valamit.  Mint az az aktakukac, aki kizárólag papírral a kezében mozog az irodában, mert akkor mindenki azt hiszi, hogy valami dolgot intéz éppen. S ma mit nyilatkozik ennek az államtitkárságnak a vezetője, bizonyos Kovács Zoltán a médiatörvény körüli botrányos helyzetről? „Ilyen fokú hisztériára nem lehet felkészülni.” Már elnézést, de a „nem lehetett” kifejezés alkalmazása ebben a kontextusban egyszerűen nem igaz. Mint amikor anno azt mondták egyes illetékes elvtársak, hogy az augusztus 20-diki ünnepségre lesújtó viharra nem lehetett felkészülni. Fenét nem lehetett! Csak nem gondoltak rá! De micsoda különbség! Pont ez különbözteti meg az amatőrt a profitól. Hogy egy tapasztalt szakember, arra is gondol, ami egy műkedvelőnek az álmában nem jutna eszébe. Az Orbán-kormány kommunikációja viszont – immár kimondhatom – nem gondol, nem számol az ellenzék kommunikációs támadásaival, leragadt a XX. században, amikor még nem létezett azonnali reakció a sajtó, az ellenzék, sőt mi több, az egyes választópolgárok részéről. Igazán kár, hogy közben átléptünk a XXI. századba, az interaktív kommunikáció korszakába.

S ha csak ennyi lenne a baj!. A kormányzati kommunikáció – az elmúlt nyolc hónap tapasztata alapján – nem csupán reagálni képtelen a kefelevonattal, meg lapzártával immár nem igazán késleltetett sajtó reakcióira. Sajnos arra sem tűnik alkalmasnak, hogy megfelelően felkészítse a kommunikációban esetleg nem vérprofi kormányzati szakpolitikusokat arra, hogy mégis, hogy a fenébe kell elővezetni egy-egy gondolatot, cselekedetet, intézkedést. Erre utal, hogy sikerült Matolcsy Györgyöt mikrofonok elé engedni azzal a hihetetlenül impertinens szöveggel, hogy aki mégis manyup-tag akar maradni, az kiírja magát a közösségből. Mondom ezt én, aki egyébként tökéletesen egyetértek a költségvetés megcsapolására létrehozott kötelező magánnyugdíjpénztári rendszer megszüntetésével.  

Sajnos a négy botrány kapcsán hosszasan sorolható, hogy a mi mindenre nem alkalmas a kormányzati kommunikáció a kríziskommunikációtól kezdve, a megfelelő hazai és nemzetközi sajtókapcsolatok rugalmas működtetésén át a ma már nagyon is domináns és főleg pörgős webes kommunikáció kezeléséig. Reakcióidő vonatkozásában például pont azt a viccbeli  csigaszedő bácsikát juttatják az ember eszébe, aki elől “…a csiga meg hussss…!” elszelelt. De mielőtt valaki azt hinné, hogy Kovács Zoltán kormányzati kommunikációs államtitkár fejére vásna a fogam, szeretném jelezni, hogy nem, bár számomra immár kétségtelen, hogy azért mert Debrecenben állítólag kiválóan kezelte a közgyűlés kommunikációját és 3 évig főszerkesztett egy helyi periodikát, nos attól még ez a kormányzati kommunikáció jócskán túl nagy kabát rá. 

Mégsem hiszem, hogy Kovács Zoltán lenne a fő felelős az elmúlt nyolc hónap katasztrofális kormányzati kommunikációjáért. Sokkal inkább tartom felelősnek azt a fideszes vezetői, vezetőségi gyakorlatot, ami a politikai kommunikációt legalább 16 éve valami szükséges rossznak, az eredmény tekintetében igazából súlytalan, kötelező gyakorlatnak fogja fel. Olyan területnek, ahová nem kell kiváló, gyakorlott, minden hájjal megkent szakértőket toborozni, mert simán elviszi valamelyik politikus valamelyik táskahordozója vagy keresztgyereke, vagy fene tudja kicsodája. Ha visszatekintünk az elmúlt évekre, egyszerűen hihetetlen, hogy milyen figurák határozták meg a Fidesz kommunikációját. Jobbára a semmiből egyszer csak felbukkant, szakmai értelemben a fasorba se jegyzett “szakértők”, akiknek valami oknál fogva egyszer csak óriási bizalmat szavazott Orbán Viktor és onnantól kezdve a kezükbe került a vezető, több millió magyar választó érdekeit képviselő jobboldali párt kommunikációs startégiájának irányítása. És aztán ezek az önjelölt “guruk” jól el is cseszték az első Orbán-kormány kommunikációját, aztán a 2002-es kampányt, aztán pedig a 2006-os kampányt is. És halkan megjegyezném, hogy a 2010-es választást sem kommunikációval, inkább annak hiányával nyerte meg a Fidesz. 

Szóval Kovács Zoltán puszta menesztésével a kormány nem fogja megoldani a helyzetet. Ideje lenne paradigmát váltani, ami a Fidesz vezetőinek a kommunikációhoz való hozzáállását illeti! Ugyanis hiába vannak esetleg helyes kormányzati intézkedések, ha nincs melléjük értelmes, átgondolt, koherens és interaktív, egy szóval: hatékony kommunikáció. Mert ez a kettő együtt képezi a hasznos és hasznosulni képes kormányzati cselekvést! Ha ezt nem értik meg, ha a kommunikáció továbbra is olyan mostohagyerek marad, amit valahogy mindig olyan fideszes politikusok visznek, akiket nem pont az eszükért szeretünk, vagy ha továbbra is kóklerekre, sarlatánokra (a legjobb esetben is jószándékú műkedvelőkre) bízzák ezt a munkát, hát nagyon hamar el fog párologni az a bizalmi tőke, ami nélkül nem hogy újrázás nem lesz, de még ezt a ciklust se fogják befejezni. Meg is mondom, hogy miért. Azért, mert senki sem szeret hülyeségeket beszélő, lassú felfogású dilettánsoknak szurkolni. Hát jó lesz, ha összekapja magát a tisztelt Orbán-kormány.