Egy korábbi posztban már tettem említést néhány, a napjainkat jellemző, „érdekes” vagy inkább bizarr jelenségről, amelyeket egymás mellé állítva elég abszurd, az ok és az okozat ősi összefüggésrendszerét páros lábbal felrúgó világ képe bontakozik ki, melyben úgy tűnik, hogy az európai ember valami oknál fogva kifejezetten saját, amúgy jól felfogott érdekei ellenében cselekszik.
Ellentmondás 1.: munkanélküliség VS. munkaerőhiány.
A magát liberálisnak nevező európai politikai csoport többek között azért támogatja Európa elárasztását muszlim tömegekkel, mert – mint mondják – szörnyű munkaerőhiány van a fejlett nyugati országokban. Vagyis nincs aki termeljen. Ennek következtében csökkenni fog Európa gazdasági teljesítménye, csökkenni fog a GDP és maguk az európai nyugdíjasok is bajba fognak kerülni, mert nem lesz, aki megtermelje a nyugdíjukat.
De ha ez így van, és tényleg nincs munkaerő, akkor hogy lehet, hogy Európában a 25-29 évesek körében csaknem 20%-os a munkanélküliség? A 20-24 évesek körében pedig 17%-os? (forrás: mfor.hu - Kevésbé elkeserítő a fiatalok munkanélkülisége itthon, mint Európában)
Vajon mi az oka annak, hogy Európa közel 20 millió fiatalnak nem tud munkát adni, közben pedig munkaerőhiányról panaszkodik, és analfabéta, semmilyen európai nyelvet nem beszélő, semmilyen európai munkakultúrával vagy szaktudással nem rendelkező muszlim kecskepásztorokkal akarja betölteni az üres álláshelyeket?
Vajon miért nem a munkanélküli európai fiatalokkal?
(forrás: mfor.hu, eurostat.hu)
Ellentmondás 2.: demográfiai krízis VS. abortuszpropaganda
Európa öregszik. Az Európát lakó fehér ember nem hajlandó szaporodni, nem hajlandó gyereket vállalni. Egyáltalán nem egy túlzó állítás, hogy az európai fehér ember a kihalás felé tart. Ahhoz, hogy ne haljunk ki, 2 fölött kellene lennie a reprodukciós rátánknak. Vagyis egy párnak legalább 2, de inkább több gyereket kellene felnevelnie. Ehhez képest Európában a reprodukciós ráta 1,2-1,5 körül van. 2 pár, 4 felnőtt hoz létre 3 gyereket. Jó esetben. Nem nagy matek, hogy el fogunk fogyni. Pedig „nagy a jólét” és béke van. A természet törvényei szerint növekednünk kellene, mi mégis fogyunk.
Minden mértékadó, és hozzáértő szakember látja, hogy ennek a folyamatnak, katasztrofális társadalmi és gazdasági következményei lesznek. Elég csak az előző pontban említett két következményt ismételni: nem lesz, aki dolgozzon, nem lesz, aki fizesse a nyugdíjjárulékot, összeomlik a gazdaság, a szociális rendszer és felborul a rend, a béke.
De ha ez így van, akkor hogyhogy nem tesz Európa semmit a népességfogyás ellen? (Mármint azon kívül, hogy analfabéta, semmilyen európai nyelvet nem beszélő, semmilyen európai munkakultúrával vagy szaktudással nem rendelkező muszlim kecskepásztorokat hoz be nagy tömegben.)
Hogyhogy nem születnek európai programok az európai ember gyermekvállalási kedvének növelése érdekében? Hogyhogy nem azzal van tele a média, hogy tessék gyermekeket szülni, mert az öröm, mert az boldogság, mert az mind az egyén, mind a társadalom szintjén hasznos? Hogy a gyermek az élet igazi értelme? Hogyhogy a migránsokat támogatják bődületes pénzekkel, nem pedig az európai emberek gyermekvállalását?
(Németország csaknem 100 milliárd euróra becsüli a migránsok költségeit - magyaridok.hu)
És hogy lehet az, hogy miközben Európa immár egyértelműen demográfiai katasztrófa felé tart, a gyermekvállalást támogató propaganda helyett az abortuszpropagandát halljuk?
Az egoista, öncélú önmegvalósítás propagandáját, ami mindenféle eufémizmusok mögé bújtatja azt a brutális tényt, hogy az abortusz nem más, egy kicsi emberi lény elpusztítása? Amikor a nő megöli a saját testéből sarjadó életet. Úgy tesz vele, mintha valami ártalmas rákos daganat, vagy ronda szemölcs lenne és kioperáltatja magából. Az abortuszpropaganda mozgalmárai úgy tesznek, mintha a nő számára az abortusz lenne a szabadság és önrendelkezés legmagasabb rendű kifejeződése, amit akár csak vitatni is maga a fasizmus.
És ha valaki fel meri vetni, hogy ha már nem akarod megtartani a gyermekedet, akkor az abortusz helyett inkább add örökbe – máris széleskörű, egészen hisztérikus médiatámadás indul ellene – ahogy az történt Magyarországgal 2011-ben, amikor a kormány azt merészelte kiplakátolni az utcára, hogy a kedves érintettek ugyan már gondolkodjanak el az örökbeadásról, mint az abortusz alternatívájáról.
A „szépemlékű” Vivane Reding uniós biztos helyi emberi jogi mozgalmárok feljelentésére egyenesen Brüsszelből utasította a magyar kormányt, hogy fejezze be a kampányt és semmisítse meg a plakátokat. (forrás: csaladhalo.hu - Inkább adj örökbe, hadd éljek)
(forrás: Facebook)
Mert Brüsszel és az abortuszaktivisták szerint ezt még átgondolni is tilos, mert az átgondolás súlyosan sérti a nők magzatgyilkoláshoz való elidegeníthetetlen emberi jogát és szörnyű lelki sérüléseket (bűntudatot) okoz nekik, hogy egy plakáton meg kellett tekinteniük egy magzatot. Nem úgy mint az abortusz, ami persze nem okoz lelki sérüléseket (nem mellesleg: sokaknál visszafordíthatatlan, megmásíthatatlan lelki sérüléseket és örökké tartó bűntudatot).
Tehát ott tartunk, hogy nincs elég gyerek és tudjuk, hogy ez katasztrófát okoz, mégis akadálytalanul dübörög az arrogáns és erőszakos „liberális” kisebbség által forszírozott abortuszpropaganda? Hogy történhet (történhetett) meg velünk, hogy az magzatgyilkoláshoz való egyéni „szabadságjog” fontosabb lett, mint egy jól láthatóan bekövetkező társadalmi összeomlás megelőzése?
Ellentmondás 3.: nincs elég gyerek VS fiatalok munkanélkülisége
Csak hogy a kör bezáruljon, az előző két ellentmondás összeér egy harmadik ellentmondásban. Tehát nincs elég gyermekünk és tudjuk, hogy ez demográfiai katasztrófát fog okozni (gyk.: szó szerint kihal Európából a fehér ember), de a meglévő (kevés) gyerekünknek viszont nem tudunk munkát adni.
Elég aberrált egy világ az, ahol ez a feloldhatatlannak tűnő csapdahelyzet így ki bírt alakulni, nem? Ha el akarjuk kerülni a demográfiai katasztrófát, sokkal több gyerekre van szükségünk, akik viszont egyre nagyobb tömegben lesznek munkanélküliek, így végül mégis csak lerombolják a szociális rendszert, majd pedig elszegényedve, leszakadva az egész jóléti társadalmat.
Látszólag nincs kiút ebből a romboló paradoxonból.
Biztos, hogy nincs?
Mindig van.
Meg kell törni ezt az ördögi kört.
Mi lenne, ha megértenénk, hogy mindez nem törvényszerűen történik velünk. Hogy rossz helyen keressük az anomáliák okait (ha egyáltalán keressük). Hogy csak a felszínt kapargatjuk (kapargattatják velünk) és csak tüneti kezelést folytatunk. Sőt! Olyan eljárásokkal kezeljük a bajt, ami nem megállítja vagy visszafordítja a folyamatot, hanem felgyorsítja és eszkalálja a konfliktust.
Erre a súlyos belső ellentmondásoktól terhelt Európára Európával semmilyen értelemben nem kompatibilis migránsok millióit szabadítani olyan, mintha ciánnal kezelnénk az Alzheimer-kórt. Mert ez történik. Itt egyesek (például George Soros) eldöntötték, hogy a problémát úgy kell megszüntetni, hogy azokat kell megszüntetni, akiket a probléma sújt. Lényegét tekintve ez a fehér, európai ember. És sajnos az sem teljesen kizárt, hogy már maga a baj, ez az összetett problémahalmaz is ugyanezeknek az embereknek az akaratából állt elő, nem pedig valamiféle spontán társadalomfejlődés vezetett ebbe a zsákutcába bennünket.
Mert szerintem ezeknek az abnormális, életellenes jelenségeknek a legfőbb oka az a globális gazdaság, amely végképp elszakadt a társadalomtól. A gazdaság eredetileg mégiscsak a társadalom egyik alrendszere volt. Az egyik legfontosabb alrendszer, aminek a társadalom stabilizálása, a hasznos munkálkodás megszervezése, a jólét mind szélesebb kiterjesztése lenne a feladata. Elvben. De ennek vége.
A gazdaság – hála a globalizációnak – mára pár ezer végtelenül mohó, befolyásos ember és család hatalmi játszótere lett. Ez a hiperparazita gazdaság önmagának és önmagáért pörög egyre nagyobb fordulatszámon. Ép ésszel felfoghatatlan jövedelemkoncentráció zajlik, egyre kevesebb ember birtokolja a világ vagyonának és erőforrásainak egyre nagyobb részét. És úgy látszik, ezeknek az embereknek semmi nem elég. Elmebeteg hozamelvárásokkal folytatják napi 24 órás pókerpartijukat a világ tőzsdéin, hogy mindenféle értelmes, alkotó tevékenység nélkül húzzanak hasznot a többi tőzsdei játékos hiedelmeiből, félelmeiből, a tőzsdei mozgásokat előidéző tömegpszichózisokból.
Létrehoztak a fejünk felett egy virtuális világot, amiben a gazdaságnak ha törik, ha szakad, szigorúan monoton növekednie kell a végtelenségig, méghozzá nem is akármilyen mértékben és ütemben. A mi tragédiánk pedig az, hogy ezek az emberek a mi valóságunkon kérik számon az ő virtuális világukban betervezett hozamokat és a képtelen növekedési elvárásokat. És ha a valóság nem hozza az elképzelt számokat, hát elveszik másoktól a hiányzó pénzt. Elveszik a munkavállalók béréből, elveszik a szociális, jóléti rendszerekből, elveszik a banki megtakarításokból, elveszik a beszállítóktól, az őstermelőktől. Mert minden borulhat, minden tönkremehet, csak ezeknek az hiperparazitáknak a hozamelvárásai nem. Annak mindenképpen teljesülni kell. És így történik meg az, hogy a becsődölt Görögországnak kölcsönadott uniós, világbanki és IMF pénzekből mindenek előtt a külföldi tulajdonú görögországi bankokat konszolidálják (magyarul kifizetik a veszteségeiket, mert a multinacionális bankok bárhogy is gazdálkodnak, bármilyen hülyeséget is követnek el, semmiképpen nem veszthetnek), aztán pedig a görög társadalom visszafizetheti az uniónak, a világbanknak és az IMF-nek azt a pénzt, amiből ő konkrétan semmit nem látott. És mindeközben működésbe lép a média, amely ugyanazok birtokában van, akik soha nem veszthetnek, és ebből a médiából ömlik az a szennypropaganda, hogy a nagylelkű és felelősen gondolkodó nemzetközi pénzügyi szervezetek megmentették az ingyenélő, lusta és hülye görögöket, akik tönkretették az országukat a „túlfogyasztásukkal”. Pedig csak a bankokat mentették meg és a görög emberekkel fizettetik ki a bankmentés számláját.
Ebben a világban nem csoda, hogy az európai fiatalok nem jutnak munkához. Ez a gazdaság egyszerűen nem akar annyit fizetni nekik, se amennyit kérnek, se amennyit érnek. És nem azért hozzák be a migránsokat az Európát eláruló, lefizetett politikus gazemberek, mert munkaerőhiány van. Nem. Azért hozzák be a migránsokat, hogy azokkal törjék le az európai béreket és hogy velük számolják fel, semmisítsék meg az európai szociális rendszereket. Mert a szociális rendszereket a szintén felszámolandó államok adókból működtetik, az adók viszont elfogadhatatlan mértékben csökkentik hozamokat és a profitot.
Ebben a világban nem csoda, hogy a fehér embert az abortuszhoz való nagyszerű emberi jog áldásos hatásaival kapacitálják arra, hogy kiírja magát a bolygó élővilágából. És az sem csoda, hogy Brüsszelből hatalmi szóval vagy hisztérikus médiakampányokkal próbálják elnémítani azokat, akik szerint nem biztos olyan jó dolog az abortusz.
Az abortusz jó. Ha másért nem hát azért, mert az abortusszal a fehér ember saját magát irtja ki. És az önkéntes önkiirtásnál nincs gazdaságosabb népirtás. Mert a fehér ember elfogadhatatlanul drága, elfogadhatatlanul értelmes, elfogadhatatlanul jól hálózatosodik és szerveződik, ezért az új telepesekhez képest bonyolult, költséges és nagyon kockázatos az fenntartása. Egyszerűen nem vagyunk optimálisak a profit- és hozamvadászat szempontjából.
George Soros és társai úgy döntöttek, hogy a XXI. században, az automatizáció korában a gazdaságtalan fehér ember fölött eljárt az idő.
Remélem, ehhez azért még lesz egy-két szavunk.
