Hallom, Európa baloldali pártjai új ernyőszervezetet akarnak alapítani Progresszív Szövetség néven, mivel a jelenlegi, Szocialista Internacionálé nevű ernyőszervezetük válságban van, és „a megreformálására tett kísérletek kudarcot vallottak”. Az európai baloldal (ma már inkább „balliberális” oldal) nyilván nem hallotta még a kifejezetten idevágó viccet, hogy ha egy kupleráj rosszul megy, akkor nem a madámot kell lecserélni.
Itt állunk a XXI. század 13. évében. Nem tudom, ki hogy van vele, de szerintem nem éppen problémamentes ez a XXI. század. Épp ellenkezőleg. Hihetetlenül kreatív az vadonatúj kihívások feldobásában. Persze lehet mondani, hogy korunk globális problémái egyáltalán nem újak, hiszen már mennyi, de mennyi remek tanulmányt hordtak róluk össze a különböző jövőkutatók. Így is van. De az mégiscsak minőségi változás, hogy teoretikus problémák immár elhagyták az előrejelzések virtuális világát és nekiálltak beszivárogni az európai átlagember rögvalóságába.
Európa – hála a forszírozott liberalizmus ostoba, életidegen dogmáinak – lassan elveszti európai arcát és kultúráját. Különös ellentmondás, hogy miközben a világ épp elkezd küzdeni a túlnépesedéssel, Európa épp ellenkezőleg: felszámolja és kiüríti önmagát. S a csökkenő, elöregedő népesség problémájára Európa vezetői semmi egyéb választ nem képesek adni, mint az afrikai és ázsiai bevándorlás támogatását, ami persze nem hogy nem menti meg Európát, de egyenesen felgyorsítja a pusztulását.
Aztán itt van nekünk XXI. századi problémának a globális klímaváltozás. Hogy szó szerint megmérgezzük a saját ökoszféránkat az elégetett fosszilis tüzelőanyagokkal és hiába olvadnak a sarki jégsapkák, hiába állunk tökéletesen visszafordíthatatlan és drámai változások küszöbén, a világ vezetőinek még mindig a kőolaj, a földgáz és a szén körül forog az agya és persze nincs az az Isten (miféle Isten?), hogy megtegyék az éghajlati katasztrófa elkerüléséhez szükséges lépéseket. Majd ha az amszterdami városnézéshez búvárharang kell. Talán majd akkor.
Végül, de nem utolsó sorban megemlíteném a globalizáció áldásos gazdasági hatásait. Évtizedek kitartóan korlátolt munkájával sikerült létrehozni egy olyan világgazdasági szuperstruktúrát, a globális pénz- és tőkepiacot, amelynek folyamatait, összefüggéseit, összetett működését és kockázatait mára egyetlen szakértő sem képes átlátni, s amely így, mint egy hatalmas, rendkívül érzékeny, időzített bomba ketyeg az egész bolygó feneke alatt.
A teljesség igénye nélkül csupán három olyan XXI. századi kihívást említettem, amelyek bármelyike külön-külön is felszámolhatja jelenlegi világunkat és életmódunkat. És itt az ideje visszakanyarodnom a balliberális oldalhoz. Milyen válasza van a felsorolt problémák bármelyikére a baloldalnak?
Semmilyen.
Ezzel szemben melyek a baloldal legfőbb, csoportképző, mozgósító témái Európában?
A nácizmus, a fasizmus, az antiszemitizmus. Aztán az ego kiteljesítése, azon belül a doktriner emberijogizmus, a homoszexuálisok és droghasználók jogai valamint a kényelmetlen magzatok megölésének joga. Lehet, hogy foglalkoznak ezek a jóemberek mással is, de azok nem nagyon látszanak, szemben a felsoroltakkal, amik viszont folyamatosan napirenden tartott ügyek.
A bérből és fizetésből élők is már csak ellenzékben, illetve a választások közeledtével fontosak. Lám a német baloldal csúcsvezetője, miniszterelnöke, Gerhardt Schröder is hova ejtőernyőzött, miután megbukott miniszterelnökként? Hát nem a szakszervezeti mozgalomba, inkább a Gazprom, a Rothschild Bank és a Ringier médiakonszern tanácsadója lett.
Ez egy ilyen fajta „baloldal”.
Ez egy olyan baloldal, aminek halvány fogalma sincs mit lehetne kezdeni a XXI. század problémáival. Ehelyett inkább a XX. század harcait játssza újra. Azokat a „slágertémákat”, amikben utoljára sikereket tudott felmutatni. Ezt a nosztalgiázást akár meg is lehetne bocsátani nekik, csak egy a bökkenő. Amíg az európai médiában messze túlreprezentált balliberális oldal a múlt század ideológiai küzdelmeit pörgeti újra és újra, amíg ezzel az önigazoló árnyékboksszal tömi az emberek fejét, addig értékes időt, közéleti figyelmet és energiát von el a jelen kor kihívásaitól.
Hogy ez a múlt századba merevedett baloldal progresszív lenne?
Ugyan.
Ez nem progresszív, ez retrográd.
Szóval az új név legyen – ha szabad számon kérnem a kiábrándító valóságot – Retrográd Szövetség.
